Rólunk

Dzsinnkaladzsi

A DzsinnKalaDzsi zenekar 2014 novemberében alakult egy születésnapi jam session eredményeként. A szitár, djembe és akusztikus gitár formációban eljátszott kiskece lányom című magyar népdal elhangzása után többen is jelezték, hogy nagyon tetszett nekik a stílus és a hangszerek kombinációja. Azt is sokan kérdezték mi a zenekarunk neve. Miután kiderült, hogy pár órája álltunk össze, a reakció minden esetben a “milyen jó lenne ha csinálnátok egy zenekart” volt. Meg is tettük. Már az első nyáron játszottunk fesztiválokon (SUN fesztivál, Samsara fesztivál).

A zenekar első évfordulóján csatlakozott a Belső-Mongóliából származó Qingele a zenekarhoz, hozzáadva autentikus előadásmódját és dallamvilágát. Az eredeti dobosunk Kala távozása után egy orosz származású zenész, Evgeniya Shubina érkezett hozzánk. Ebben a formációban az idei nyáron sok fesztiválon felléptünk (Everness Indián nyár, Gyüttment fesztivál, SUN fesztivál, Taka-Tuka fesztivál, Ubikeklektik, Babel sound, stb.) 2017 júniusában utazunk Franciaországba Saint Flour-ba, ahol a neves Festival des Hautes Terres-en játszunk.

A zenei stílusunk nehezen behatárolható, és állandóan mozgásban van. Legegyszerűbben fúziós világzenének neveznénk. Szeretünk különböző dallamokat játszani a világ különböző tájairól és ezeket kombinálni más dallamokkal, ritmusokkal a világ más tájairól. A zenekar mottója, “Bennünk emberekben sokkal több közös dolog van, mint amennyi különbözőség. Ha a zenében megférnek egymás mellett harmóniában különböző népek, kultúrák hangjai, ritmusai, akkor mi emberek is meg tudjuk ezt tenni. A zene az univerzális nyelv.”

Zhenya Shubina az első hangszeren amin elkezdett játszani a hegedű volt. Azonnal beleszeretett. Első osztályos volt általános iskolában, amikor a hegedű tanár bejött az osztályba és játszani kezdett. Zsenya ezzel az élménnyel ment haza, és azt mondta anyukájanak: “Hegedülni fogok.” Talán azért, mert egy kicsit fiatal korú volt, vagy nyilván egy szenvedélyes típusú karakterről van szó, néhány év után rájött, hogy a szerelem nem volt az igazi. 2007 nyarán utazott édesanyjával Oroszország közepébe, hogy részt vegyen egy ütős fesztiválon: “Barabany Mira”. Itt találkozott Djembe és Zsenya, és megint szenvedély kezdett kialakulni. Először Moszkvában tanult djemben játszani, most pedig Budapesten jár konga és dohola órákra. Talán azért, mert már érettebb, vagy mert még szenvedélyesebb típusú karakterról van szó, van remény hogy ezeknek a kapcsolatoknak gyümölcsözőbb jövöje lesz.
Qingele Belső-Mongóliában, Kína egyik autonóm tartományában született. Művészi hajlama már korán megmutatkozott, táncosnak tanult, majd Dél-Kínába költözött. Miután egy bolíviai zenésztől megtanult pánsípon játszani, érdeklődése a zenélés felé fordult. Eleinte dél-amerikai dallamokkal ismerkedett meg, ám később több hagyományos mongol és közép-ázsiai hangszeren: tuvsúron es dorombon is megtanult játszani. Elsajátította a hosszúdal és a torokéneklés technikáját. A dél-kínai Shenzhenben saját zenekart alapított, és hivatásos zenész lett. Saját szerzeményű dalaik mellett elsősorban mongol és tuvai dalokat játszottak. 2012-ben a szintén belső-mongol Ajinai zenekarral készítettek közös albumot és turnéztak végig egy nyarat Kínában és Európában. 2012-2014 között különböző kínai és mongol zenészekkel lépett fel Kína számos zenei fesztiválján. 2014-ben magyar feleségével és kislányával Budapesten telepedett le. Rövid időn belül a Pirkan zenekarban zenésztársa és jóbarátja, Csiga segitségével megismerkedett a Dzsinnkaladzsi zenekarral akikkel bár nem volt közös nyelvük, mégis megértették egymást a zene segítségével. Qingele szerint a szív a fontos és a zene. Ha a zene szívből születik akkor minden más akadály áthidalható.
Dzsinn (Tóth Csaba) gyerekkorát Edelényben, egy tízezer főt számláló kisvárosban töltötte, közel a természethez. Az, hogy gyerekként nagyon sok időt töltött erdőben, elültette benne az élet iránti tiszteletet és szeretetet. Tizenegy évesen kezdett el foglalkozni a harcművészetekkel (Shaolin Kung-fu) és a zenével (gitár, basszusgitár, furulya és szitár) A szitáron mindössze három éve játszik, és ezen a hangszeren játszani számára olyan, mint a harcművészetek területén a Shaolin: egy egész életen, sőt életeken átívelő út, a lelki fejlődés, kinyílás és szabaddá válás felé. Jelenleg Magyarországon, Budapesten él.
“Hálás vagyok az Égnek, hogy az általam választott úton járhatok, és hogy olyan emberekkel zenélhetek együtt mint Qingele, Zhenya, Ádám és Gergő. A zene számomra az a különleges nyelv, mely minden hurkot és kitérőt mellőzve -egyenesen és visszavonhatatlanul- szívből szívbe ér.”
Gergő korán megismerkedett a zenével, mivel édesanyja sokat énekelt neki, és bíztatta hogy énekeljen. Emelt szintű zenei tagozatos általános iskolába iratták, ahol két hangszeren is tanult, a Kodály módszert használva. A furulyát és a zongorát választotta. Amikor 15 éves lett, kölcsönkérte egy barátja akusztikus gitárját. Az a gitár már elkallódott, de a gitáron való játékot azóta sem hagyta abba.
“A DzsinnKalaDzsi valami amit már nagyon rég óta vártam, hogy létrejöjjön. Játszani érdekes, kedves emberekkel, építeni valamit együtt, ennyire természetes és kreatív módon, megéri az összes befektetett energiát. Bár úgy érzem mi csak a tolmács szerepét töltjük be. A zene valahonnan máshonnan jön.”
Kalmár Ádám 8 éves korában kezdett klasszikus zongorát tanulni. Néhány év múlva egy ebéd alkalmával elkezdett a tányérokon, poharakon dobolni az étkező asztalon. Néhányat el is tört. A szülei büntetés helyett a következő héten beiratták dobiskolába. A kőbányai MZTSZ végzett zenésze, és játszik többek közt a Pálinka Republik dél-amerikai gyökerű funk-rock zenekarban. Ádámot nagyon érdekli a különböző kultúrák, zenei stílusok tanulmányozása. Számára egy olyan fúziós világzenét játszó zenekarban játszani mint a DzsinnKalaDzsi, valami amit mindig is szeretett volna csinálni.